The Social Network (A közösségi háló)

Na, hát szépen lassan, de biztosan egyre inkább hasonlítani fogok egy tucatbloggerre, már ami az aktuálisabb mozikat illeti. Ez még nem lenne gond, csak hát eléggé hülyén fest január közepén írni egy olyan filmről, ami azért mostanra szépen lecsengett, mert 1. októberben mutatták be 2. akit kicsit is érdekelt Fincher vagy a facebook, az már tuti megnézte, plusz jó sok kritikát is megsasolt.

Persze próbálkozni lehet, én speciel erőteljesen bízom benne, hogy ezúttal tényleg fel fogom találni a spanyol viaszt, és ha a nép is részesedni akar mindebből, akkor lépjünk is tovább.

The Social Network

(2010)

imdb

Nem tudom, hányan írták le előttem már, hogy mekkora kreativitásról ad tanúbizonyságot a film posztere, ha engem kérdeztek, semekkoráról. Viszont nem is nagyon érdemes akadékoskodni, ami nekünk kell, rajta van: egy szíveket megrendítő bölcsesség, illetve a főszereplő srác világra finoman rácsodálkozó arca. Szóval nem lehet 500 millió barátod anélkül, hogy ne csússzon be néhány rosszakaró is. Bizony, ön nyert! A világ jelenlegi legfiatalabb milliárdosa, Mark Zuckerberg egyszer csak hopp feltalálta a facebookot, és nevét azóta is imába foglalják az inszomniás tinicsajok és tinifiúk, David Fincher pedig egyszer csak hopp, leforgatta ezt az életrajzi filmet, ami persze nem is lenne igazi életrajzi film, ha lefedné a teljes valóságot.

Hogy mégis mire lehet itt majd számítani, az szerintem az első pár perc után kiderül. Zuckerbergnek nyű van a seggében, megszállottan és emellett persze motiváltan próbál bekerülni az Egyetemi Klubba a Harvardon, mert az szórakoztató és egy jobb élethez vezet. Rezzenéstelen pofival fejti ki barátnőjének (hogy hogy szerezte meg, örök rejtély- azt viszont már nagyon is értem, miért cidázta le az ázsiai csaj a sloziban), hogy támogassa őt törekvéseiben, mert így egy csomó olyan emberrel tud összehaverkodni majd a csaj, akik amúgy szóba se állnának vele. Merthogy az asszonykának csak a Bostonra futotta. -Ezt mind megtennéd értem? - Hiszen járunk. És még: Erica, csak azért ülünk itt, mert lefeküdtél az ajtónálló sráccal, nem akarok a barátod lenni, stb. Pár gyilkos tekintet, és már ugrott is a kapcsolat, Zuckerbergnek fel is út, le is út. Közben főcím, majd jobb híján leissza magát, feltör néhány egyetemi rendszert, közben folyamatosan blogolja, mit csinál; kapjuk az arcunkba a sok számteches tudományosságot. Órák múltán pedig befagy a hálózat, a kis tücsök elintézte. 2003., ősz. És a következő jelenet már egy ügyvédekkel-ügyészekkel teletűzdelt tárgyalóteremben ér bennünket.

Így van, minden ezzel indult, ugyanis ez az antiszociális figura egy csapásra underground-sztárrá válik, minden csaj utálni fogja, igencsak ki kell engesztelnie tehát őket, minek szinte egyenes következménye lesz bizony the facebook nevű találmány.  Becsvágyóbb, mint Julien Sorel a Vörös és feketében, ő azonban nemhogy kötélen végezné, még hülyére is keresi magát, annyira menő, hogy nem sokkal később nem egy, hanem két tárgyalást is folytatnak ellene, neki azonban a szeme sem rebben, miközben oltogatja az őt támadókat. Inkább úgy van vele, a büntetés helyett elismerés illetné, hiszen pl. felismertette a Harvard hálózatának biztonsági réseit (=gátlástalanul feltörte azt). Támadókból pedig van bőven, mert 1. mocskos nagyképű 2. mocskos gazdag. És stílusos:

Aki megteheti, az meg is teszi! Jól látjátok, adidas-papucs

 Eddig a történet, tudjuk, hogy nem nagyon árthat neki, bármi is lesz a tárgyalások végeredménye, mint mondtam fentebb, úgy hírlik, nagyon-nagyon-nagyon gazdag aranyifjú manapság.

Miért akkora szám ez a film? Nem akkora, inkább egy tisztességesen megcsinált iparosmunka, mely elejétől a végéig feszes, izgalmas, akár egy akciófilm, pedig jóformán csak párbeszédekből áll, semmi csihi-puhi (ami meglepő, mert sok filmben általában le szokták rendezni a felgyülemlett feszültséget, nem foglalkoznak olyan világi dolgokkal, mint egy tárgyalás), semmi kiállás, nagyszerűen leköti az embert, ami elég jó eredmény ahhoz képest, hogy a mázsányi dollárkája miatt valószínűleg igencsak irigyek vagyunk rá.

A nagy feltalálósdiból persze mindenki ki akarja venni a részét, vagy legalábbis néminemű juttatáshoz jutni, megdolgozni a fejőstehenet, és így szépen gázolnak át egymáson a srácok, élükön bizonyos Justin Timberlake-kel. Így van! Nem titkolt célom az olvasók toborzása, még ha ők tizenéves vivatv-s nyálcsurgatók is lennének; így hát íme, az ember!:

Hagyjátok el a névelőt. Csak Facebook. Letisztultabb.

Nem mellékesen a Napster feltalálója, bukott hős, aki aztán tanítani való módon kapaszkodik fel a csúcsra, szépen befurakodik a Pókember és Zuck közé, ars poeticája: jobb egy kardhal, mint 14 pisztráng, ergo sajtolj ki minél több zsozsót! 

A cselekmény íve nagyszerűen van felépítve, a facebook egyre csak fejlődik, terebélyesedik, újabbnál újabb programozókat kell leszerződtetni, ezzel párhuzamosan a maradék kapcsolatai is szépen úsznak tova a főszereplőnek, az utolsó jelenet igencsak ügyes fogás.

Nem tudnék nyugodtan aludni, ha le nem írnám, hogy noha ez ilyen félig-meddig életrajzi film, nem szerénykedik a humorban sem, elég csak a művtöri doga megírására, illetve a hackerverseny lezajlására, ja, meg hogy a társalapító még a családi állapotát sem tudja megváltoztatni, mert egész egyszerűen nem ért hozzá.  

És van egy bizonyos evezőversenyes jelenet, előre szólok, ha esetleg valaki megemlítené, bólogassatok serényen, hogy igen, az egymaga több merészséget tartalmaz, mint ami előtte meg utána van.

Noha nem biztos, hogy, akkora hatással bír majd, mint a Harcosok klubja (na, ezt az idétlen mondatot is hány helyen olvashattátok), mindenképpen ügyesen felépített, majdhogynem tökéletes alkotás, ami semmivel sem nyújt többet, mint amit a téma magában hordoz, de azért valamivel kevesebbet is hoz a trailerhez képest. Így hát gratulálok, csinálhatok neki egy új kategóriát, négyötöd névvel. Jöhet a Youtube meg a Google film is, kíváncsian várom, miként lehet alapművet kreálni a web2-ből.

5/4,5

Jajj, majd elfelejtettem, tök jó filmzenét dobtak össze.