The King's Speech
(2010)
- Még a karácsonyi beszédet sem tudom elmondani.
- Ahogyan az apja tette annak idején?
- Pontosan.
- Ő már nincs itt többé.
- Dehogynem, ott van a shillingen, amit adtam magának.
Csak a fontoskodás és a precizitás látszatának kedvéért, íme, a tizenkét jelölés kategóriái: legjobb film, férfi főszereplő, férfi mellékszereplő, női mellékszereplő, rendezés, eredeti forgatókönyv, operatőri munka, vágás, művészeti rendező (???), jelmeztervezés, filmzene, hang. Ez tizenkettő, ami egy olyan filmtől, ami nem jár körbe valami égrengető témát, ellenben törileckét ad, bővelkedik humorban és jó filmzenében, szerethető figurákban- megsüvegelendő teljesítmény.
Történelmi drámaféleségről van szó, bár a dráma részét majdhogynem egyenrangúnak éreztem a humoros vonulattal, részletkérdés. Mint ahogy már ezernyi más helyen bemutatták, egyszerű a képlet: Király = VI. György brit király, Beszéd = a Király számára kihívás. Merthogy Anglia újsüttetű uralkodója nem bővelkedik retorikai képességekben, dadog, ami a második világháború közeledtével nem jó pont. A nép ugyanis bátorságot merítene a király beszédéből, hogy elhiggyék, a háborút túl fogják élni. Persze nem feltétlen világi dolgokhoz szükséges mindez, ott van például a karácsony, amikor szintén elkél némi protokoll. György, akinek már az apja is ügyes szónok volt, de még a semmirevaló bátyja is képes felolvasni egy előre megírt előadást, érthető módon nem érzi jól magát.
Feleségének sem tetszik férjurának őrlődése, befizet hát egy logopédushoz, aki ausztrál, és a kezdeti megilletődés után magasról tesz arra, hogy kiféle-miféle is a kliense, becézgeti, nem restell mindenféle idétlen gyakorlatot végeztetni vele, beleszólni a magánéletébe, elfoglalja az apátságbeli trónját, feltárja a múlt sötét bugyrait. Pofátlan egy teremtés, mentségére legyen mondva, legalább nem dugat páciense szájába mindenféle vasgolyót, vagy szoktatja rá a cigire.
Szükség is van ilyen szakemberre, mert közben Herr Hitler páratlan előadókészségével addig-addig ügyeskedik, míg kirobbantja a világháborút, és György azon kapja magát, hogy apja halott, bátyja egy szarházi, nincs más választása, királlyá kell lennie. Így míg a gyerekei azzal vannak elfoglalva, hogy lesz-e hely a játékpóniknak az új házban, neki keményen meg kell dolgoznia minden egyes mondatért.
A fenti flegma mondatokból valószínűleg nem jött le, hogy Colin Firth milyen jól játszik György szerepében. Valahányszor belekezd bármilyen beszédébe, előre izgulunk-szánakozunk, annak ellenére, hogy mégiscsak a királyról van szó (akinek az égadta világon semmi (sic!) szerepe nincs a kormányzásban...), meglehetősen esendő, emberközeli férfi. Jobbján a felesége, finom, józanul gondolkodó, humoros, de azért királynői tekintélyére odafigyelő nőszemély. És ott a logopédus, Lionel, róla beszéltem fentebb- nem rest kiüríttetni a teljes westminsteri apátságot, ha éppen arról van szó, esetleg ráültetni az asszonykát a férje hasára, hogy úgy lélegezzen.Szépen lassan képes lesz közelebb kerülni a hirtelenharagú királyhoz, de azért nem megy el a dolog túl a barátságon-irányba, nyugalom. Emlékezzem meg a bulldogképű Churchillről is, merthogy ő is tiszteletét teszi: többek között ő javasolja az Albert név elkerülését, az túl németes.
Ami két órán keresztül ébren tart minket, többek között a zene, a díszlet, a szerethető figurák apróbb drámázgatása, kitűnő alakítása és a humor. Semmiképpen sem tartom felesleges alkotásnak a Király beszédét, sőt, érdemes ráfordítani az időt, de a 12 jelölést erősnek érzem- nem csak erre vonatkozva, nem jó az, ha ennyire kitüntetnek bármiben bármit is, mert ezzel azért szépen rápakolnak az elvárásokra, rögtön valami mesterművet keresnek az emberek, ami minden igényt kielégít. Ilyet pedig eddig nem találtak ki. Jól csőbe húztak.
5/4
(király és alattvalója között barátságról beszélni...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése