Toy Story 3

Végre sikerült egy olyan beharangozó-képet összeollózni, ahol a főszereplők egyikének csak a jobb karja látszik, míg a másiknak a bal mutatóujja. Lényegtelen, keményvonalas gyerekkort megélők így is levágják, hogy eljutott errefele is a Toy Story harmadik része. Jobb később, mint soha, csak háromnegyed évet késtem vele.

Illő lett volna újranéznem az első két részt, csak hogy kiteljesedjen a kedvcsináló, szóval ha már ilyen trehány voltam, frissítsétek fel a memóriátokat, nézzétek meg helyettem, ne szenvedjek tovább.

Bin-jip (Lopakodó lelkek)

Hogy ne forogjon az élet folytonosan az Oscar bűvkörében, nem árt néha (sokszor) elővenni egy-egy kevésbé tipikus mozit, például egy olyat, amelyben a főszereplő szerelmespár között párbeszéd nincs, mégis az ő jelenlétük tölti ki a film tetemes részét. Hardcore ázsiafilm-fanok már jól tudják, miről beszélek, legalábbis remélem, nem toltam el túlságosan az ajánlót. Tehát a Bin Jip (zseniális magyar címfordítással az élen) lesz a mai nap tárgya, mindenképpen érdemes összeismerkedni vele, ha valami újat szeretne kipróbálni az ember- bár ebben az esetben akár konnektorba is dughatja az ujját.

True Grit (A félszemű)

Legelőször is szembesüljünk a szikár tényekkel: Nem ismerem az úgynevezett Coen-fivérek munkásságát, kivéve a Nagy Lebowskit, amit három éve láttam, legutóbbi emlékeim szerint tetszett. Nem láttam így a Nem vénnek való vidéket sem, ami állítólag ugyanolyan neo-western, mint a mostani True Grit című neo-western. Ha fel kellene sorolni nagyjából 5-10 old-westernt, mindenféle Clint Eastwoodokkal és John Wayne nevű fazonokkal, legnagyobb valószínűséggel kudarcot vallanék. Sőt, még a mostani remake eredeti változatához se tudok sok érdemlegeset hozzáfűzni.

Jó film a Félszemű? Az.

Adhattok a véleményemre? Még annyira sem, mint máséra.

The King's Speech (A király beszéde)

A Király beszéde ha más miatt nem is, arról mindenképpen nevezetes lesz, hogy irdatlan mennyiségű jelölést kapirgált össze ilyen-olyan fondorlatos trükkök következtében. Nem mintha vitatnám a szépségét, a tízes-ötös mezőnybe éppenséggel belefér, de 12 jelölést leosztani? Veszélyes dolog ez, emellett szép summát hoz a konyhára. Február 27-én kiderül, mit nyernek-veszítenek, addig is néhány sor erről a történelmi, sok helyütt agyonmagasztalt drámáról.

Black Swan (Fekete Hattyú)

Folytatódik híres-neves versenyfutás bemutatása az idei Legjobb film jelöltjei között- ezúttal a Black Swan következik. Az a film, amiben Natalie Portman olyat játszik, hogy az csak na, mellesleg közben maszturbál kétszer-háromszor, plusz bevállal egy soft-leszbijelenetet. Hajlamosak műveltebb körökben mindezt hatásvadász elemként feltüntetni, de előre szólok, a film rendezője nem az a fajta faszi, aki csak úgy ok nélkül telíti a filmjeit szexualitással meg öncélúsággal. De nem ám!

Szóval egy balettos, főleg nőkkel teletűzdelt pszicho-thrillerrel van  dolgunk, és most mondom, hogy mindez még a legnagyobb macsó amigo filmrajongót sem fogja zavarni.

The Fighter (A harcos)

Maholnap nemsokára azon kapja magát a tisztelt közönség, hogy elérkezett a szeretett-gyűlölt Ocar-díjátadó, a pucér aranyember örömünnepe. Mint újdonsült filmbuzi, persze hogy az az alap, ha bedőlök neki, és végigpörgetem legalább a legjobb film tíz jelöltjét. Ilyenkor azért hálát adok az égnek, hogy idén szállt meg az ihlet, mert soha nem volt még ilyen erős és kiegyenlített a mezőny (idézet az összes Oscarral foglalkozó filmblogból). Ráadásul a The Fighter boxosmozi nemcsak, hogy a legjobb film díjának elnyerésére esélyes (ebben inkább esélytelen), hanem szépen összehordtak még ezernyi mást is (két jelölt a legjobb női főszereplőknél, legjobb vágás, forgatókönyv, ÉS a legjobb férfi mellékszereplő is innen kerülhet ki, ez jelesül Christian Bale, róla fog szólni a The Fighter.

Life in a Day

Nem kell megijedni, nem megy el ez a döcögős blog semmiféle pedofília irányába, és ennél ezerszer hatásosabb (ha nem is szebb) képet szerettem volna kedvcsinálónak betenni- de az a nagy helyzet, hogy a Life in a Day című filmet ("A Youtube film", már látom a posztereken) eddig egyszer levetítették a Sundance fesztiválon, ahova nem hívtak meg, másodjára pedig online volt nézhető, egészen pontosan ma, január 28-án, este hét órától. Persze mindebből később mozibemutató is lesz, kényelmes fotelekkel, széles vászonnal, mégsem bántam meg ezt a másfél órát itt a gép előtt ülve, blogot írni filmekről legalábbis százszor rosszabb.
Az pedig, hogy még mindig nem mondtam el, miről van szó, egyszerűen pofátlan cselekedet.

The Town (Tolvajok városa)

Végre egy film, amiben elköszönnek egymástól, mielőtt leteszik a telefont ! ! !

Nahát, nahát, Ben Affleck rendezésre adta a fejét, de azért nyugodjak meg rögtön, nem az az első alkalom. Kicsit utánanézve dirigálta ő már a Hideg nyomon c. filmet, meg társírója volt a még számomra is tökismert Good Will Hunting c. darabnak, szóval képes azért alkalomadtán összevonni a szemöldökét. A Hideg nyomon állítólag nem is rossz, szóval érdemes lesz rá egyszer visszatérni.

A The Town (ami még véletlenül sem A város néven futott itthon) még az ő királyi személyétől függetlenül is ügyes munka, noha nem lesz alapvetés, de messze is van a bankrablós-lövöldözős-szerelmes átlagtól.

Exit Through the Gift Shop (2010)

Uhuh, de jó is lenne, ha képes lennék erről az Exit Through the Gift Shop című dokumentumfilmről úgy kirizsázni egy 300-500 szavas kis izét, hogy fülem botját sem kéne közben mozdítanom (értsd: google-ben utánanézni mindennek)... várjál már! Felesleges lenne bármit is írnom bármiről, mert egy tökéletes dokumentumfilmről van szó.

Mindennek ellenére azért fitogtatnám az szakértelmemet, tehát készüljetek fel, a street art néminemű bemutatása is meg fog történni, meglehetősen felkészülten, lévén tegnap éjjel futottam bele a filmbe.

The Social Network (A közösségi háló)

Na, hát szépen lassan, de biztosan egyre inkább hasonlítani fogok egy tucatbloggerre, már ami az aktuálisabb mozikat illeti. Ez még nem lenne gond, csak hát eléggé hülyén fest január közepén írni egy olyan filmről, ami azért mostanra szépen lecsengett, mert 1. októberben mutatták be 2. akit kicsit is érdekelt Fincher vagy a facebook, az már tuti megnézte, plusz jó sok kritikát is megsasolt.

Persze próbálkozni lehet, én speciel erőteljesen bízom benne, hogy ezúttal tényleg fel fogom találni a spanyol viaszt, és ha a nép is részesedni akar mindebből, akkor lépjünk is tovább.

Catfish

A Social Network javában kapta a Golden Globe-díjat, mialatt én pofátlan módon még csak nem is láttam- persze ez főbenjáró bűn, szóval hogy legalább megmeneküljek a pokol kénköves bugyrától, megnéztem a Catfish című amerikai dokumentumfilmet, ami tök véletlen a Facebook témát járja körül... nyugi, itt sincs szó bármiféle Discovery Chanelle-ös altató műsorról, nézzétek, milyen aranyos csajok futkosnak benne.

Ezen túl is szerethető alkotás, mert ráébreszt arra, hogy zabba mennek a lovak, mialatt mi javában építgetjük a kapcsolatainkat.

Enter the Void

Egyelőre megpróbálok masszívan lépést tartani a 2010-es filmes toplistákkal, ennek eredménye lett az Enter the Void, ami egy Quentin Tarantino nevű fickó top20-as listáján a tizedik helyre csimpaszkodott fel... azon a listán olyan impozáns alkotások is sorakoznak egyebek mellett, mint az Aranyhaj és a nagy gubanc valamint a Kéjjel-nappal vagy mi az isten, szóval nem kell hasraesni. 

Nem mondom, az Enter the Void nálam is impozáns helyen áll eddig a 2010-es filmek körében.  Ennek tulajdonképpen egyetlen oka van, mégpedig, hogy a tavalyi díjnyertes, agyonsztárolt, blockbuster filmek közül alig láttam párat. 

127 Hours (127 óra)

Minden magára kicsit is adó filmkritikus(nak látszó) blogger tuti, hogy eddigre telekürtölte világot azzal, hogy James Franco mekkora színész, és hogy mennyire kijár neki az Oscar- ha éppenséggel nem ez megy, akkor az ominózus szabadulásról zengedeznek. Erőt veszek magamon, azért se fog innen is ez csepegni!

Scott Pilgrim vs. the World (Scott Pilgrim a világ ellen)

Omar és bandájának elszántságával vetem bele magam a 2010-es mozis termésbe, frissebb darabok fognak jönni idővel, mindenek előtt a Kick-ass "párja", nevezetesen Scott Pilgrim a világ ellen, a hosszú cím helyett elég lett volna annyit biggyeszteni, hogy A Látványorgia.

Four Lions

A nyugati imperialista kultúra materialista drogost csinált belőletek, akik iPoddal, Humerrel és Tescoval töltik ki a belső ürességet.


Miután megnéztem a Four Lions c. darabot, kicsit utánajártam a kritikáknak, véleményeknek, érdekességbe futottam bele: egy néző, aki nem láthatta a filmet, ledöbbentőnek tartotta, hogy képesek vagyunk terroristákról szóló vígjátékot nézni, és 10/10-re értékelni.

Adams aebler (Ádám almái)

- Micsoda jóképű ember. Édesapád?

- Az Hitler.

Úgy gondoltam, hogy a rengeteg öldöklés még a végén az agyamra fog menni (az Amerikai Psycho is megvolt, a meztelen-láncfűrészes Bale-lel), ideje hát beújítani egy művészfilmet (ez pont nem az), az Adams aebler pedig régóta itt figyelt, na meg jókat is hallottam róla.

Se7en (Hetedik)

"Ernest Hemingway írta egyszer, hogy szép hely a világ, érdemes harcolni érte. A második részével egyetértek."

Így bizony, a mindenki által unalomig ajnározott Fincher-filmről firkálnék pár okosságot, tudjátok, ez az, amelyben folyamatosan esik az eső, a hét főbűnről szól, valamint egy iszonyatosan elborult sorozatgyilkossal operál, miközben végig gázolunk az elidegenedésben.

Kick-Ass (Ha/Ver)

Tegnap éjjel néztem meg a filmet, eléggé friss az élmény. Egy szatíra-vígjáték keverékről van szó, lényegében gallyra vágja az eddigi képregény-adaptációk zömét, élén a Pókemberrel, görbe tükröt állít eléjük, majdhogynem két órás tömény marhulás keretében, ugyanakkor ennél élethűbben nem is nagyon lehet közelíteni a témához.

Röviden, hogy miről is szól ez?