Catfish

A Social Network javában kapta a Golden Globe-díjat, mialatt én pofátlan módon még csak nem is láttam- persze ez főbenjáró bűn, szóval hogy legalább megmeneküljek a pokol kénköves bugyrától, megnéztem a Catfish című amerikai dokumentumfilmet, ami tök véletlen a Facebook témát járja körül... nyugi, itt sincs szó bármiféle Discovery Chanelle-ös altató műsorról, nézzétek, milyen aranyos csajok futkosnak benne.

Ezen túl is szerethető alkotás, mert ráébreszt arra, hogy zabba mennek a lovak, mialatt mi javában építgetjük a kapcsolatainkat.

Catfish

(2010)

imdb

Ha nem hinnétek nekem, ez tényleg dokumentumfilm, ezt már az elején az orrunkra kötik, amikor is képünkbe tolják a pizzát zabáló Nev nevű komát, aki fotós, bár gépet ugyan nem sokszor ragad a másfél óra alatt, no para. Nev tesója és az egyik haverja elhatározzák, hogy dokut forgatnak a srác és egy 8 éves Abbey nevű kislány facebook-barátságáról. Alig pár perc alatt mindent megtudunk, amivel már nyugodt szívvel élhetünk tovább, tehát Nev egyik fotóját leközölte anno egy menő újság, nem sokkal ezután a 8 éves kiscsaj megfestette a fotót, és elküldte az Államok másik végén élő folyton idétlenül vigyorgó fényképésznek. És a sok e-mail közepette tök jó haverokká lettek, sőt, az egész család bejelölte a srácot, beleértve Megan is, az a kis szemrevaló fehérnép, lásd fent. 

Szó szót követ, életükben nem látták még egymást, de a facebbok nagyszerű randiguru, úgyhogy hónapok múltán már képzett sms-szexelkők lesznek, Megan írja a dalokat a főhősnek, jönnek a képeslapok, forog a kamera, de az Egyesült Államok baromi nagy ország, és az ott élők nagyon szegények, így a személyes találkozás jó ideig eleve esélytelen... azért egy összevágott kép erejéig Nev összehozza őket:

Lopott kép az origo.hu kritikájából

Tök édesek.

A legény pedig meglehetősen naiv (ha átverik, csak hátradől és idétlen vigyorral annyit mond: Oh my Gooood, és kész, ennyi), folyton megmutatja, hogy milyen fehérek a fogai, először Abbey-t használja rabszolgának azzal, hogy lefestet vele vagy száz fényképet, aztán Megannak könyörög, hogy csináljon menő feldolgozásokat a gitárjával, és énekeljen mellé, szóval kissé tenyérbemászó alak, annyi baj legyen, jók lesznek egymásnak. Merthogy a találkozásra sor fog kerülni, remélem, ezen a tényen annyira nem lepődtetek meg, mint én.

Ennyi elég is lesz a történetből, sőt, talán sok is. Mert ezt a filmet mindenkinek látnia kell, aki körülbelül tudja, hogy mi az a facebook, vagy általánosságban mire való egy közösségi oldal. Akinek lövése sincs, nézze meg ő is, nagy baja nem lehet. A lényeg, hogy hálátlan feladat bemutatni a Catfisht, mert minél többet írsz róla, annál inkább elrontod másnak az örömét- na nem mintha rossz lenne ez a kritika, ha engem kérdeztek, teljesen nagyszerű és vagy hatszor el fogom olvasni egymás után.

A rendezők, satöbbik itt is kreatívkodtak egy sort, a film elején a Universal-logo nagyon passzol a filmhez, néhol a Google Earth is feltűnik az utazások közben, az átvezető feliratok sem csak azért vannak, hogy legyenek átvezető feliratok egy dokumentumfilmben, a zene is teljesen rendben... de szívfájdalom, nekem néhol nagyon nagyon kicsit unalmas volt, sokszor alig történt valami, túl életszagú. Dokunál mondjuk nem is hátrány, főleg, hogy igaz történet alapján készült, de legalább az egyik filmes kaphatott volna valami menőbb személyiséget, mert olyan, mintha nem is lennének, pedig vannak, és kegyetlen mód felgöngyölítik a szálakat.

Na de nézzétek meg, magyar felirat nincs, úgyhogy ezzel a hévvel akár meg is tanulhatnátok angolul is. Nagyon jó történet, nagyon ott van benne a facebook, nagyon elgondolkodtat, nem mellőzi a drámát sem. (Hát tényleg azt hittétek, hogy valami agyahagyott szerelmi komédiát fogok én megnézetni veletek?)

5/4