Miután megnéztem a Four Lions c. darabot, kicsit utánajártam a kritikáknak, véleményeknek, érdekességbe futottam bele: egy néző, aki nem láthatta a filmet, ledöbbentőnek tartotta, hogy képesek vagyunk terroristákról szóló vígjátékot nézni, és 10/10-re értékelni.
Four Lions
(2010)
- Jó így?
- Nem, üljél rendesen, szigorú fejjel. Mintha komolyan vennéd. Ne idétlenkedj már. Lemerül az aksi.
- Na hello, hitetlen kuffar köcsögök. Főtt bab lesz belőletek.
- Nem jó, nem jó. Mi ez a puska?
- Élethű másolat. AK-47 replika.
- Kisebb, mint az eredeti.
- Dehogy kisebb. A kezem nagy.
- Nem elég nagy. Hidd már el!
- Közelebb hozom. Az megnagyítja.
- Mit csinál?
- Megnagyítja!
Furcsa ez, mert ha ténylegesen bármiféle bajom származott volna valaha az öngyilkos merénylők ténykedéseiből, fogalmam sincs, elmosolyodtam volna bármikor a másfél óra alatt. Nehéz kérdés, hogy mennyire etikus dolog belemenni ebbe a kényes témába, de a rendező bácsi gondolt egyet, kifordította helyzet komolyságát, viccet csinált a halálból, kegyetlen szatírát rittyentett, aminek bizonyos részein nevetni kell, bizonyos részein pedig illik megforgatnunk azt, amit illik megforgatnunk.
Adott négy-öt pakisztáni terrorista valahol Angliában, akiknek feltett szándékuk, hogy öngyilkos merénylők lesznek bármilyen körülmény között. Szándékuk komolyságát jelzi a nyitójelenet, nevezetesen szőnyeg előtti kisfilmet forgatnak, Waj pedig egyelőre csak fészkelődik, közben szólnak az instrukciók, lásd fentebb. A többi pakit sem kell félteni, egyik-másik megeszi a sim-kártyát, nehogy lenyomozhassák őket, véletlenül (tényleg!) hazavágják az arabok főhadiszállását egy aknavetővel, stb... Vagy bombát erősítenek egy varjúra, miközben ilyeneket mondanak szerencsétlen állatnak: "Rendben. Látod azt ott? Az egy szexbolt. Vagy az amerikai nagykövetség. Vagy más szemét hely. Amikor szólok, repülj a célponthoz. Aztán telefonálok, és a mennybe mész, Varjú testvér".
Az első órában végig megy az ökörködés, a terroristák annyira utálják egymást, hogy száz krokodilt dugnának fel egymás seggébe úgy, hogy a medencecsont felcsússzon símaszknak, hülyébbnél hülyébb kalandokba keverednek a végső terv kifundálásáig (még az is megfordul a fejükben, hogy muszlim mecsetet robbantanak).
És ezután jön a lényeg, a londoni maraton, az utolsó fél óra úgy átformálja az eddigieket, hogy az csak na, és mire észbe kapsz, rájössz, hogy mégsem olyan vicces ez a terroristáskodás meg a csili-vili FUNNY! plakát-feliratok is hazudtak kicsit.
A credits alatt futó képsorok úgy hatnak, mintha arculcsapnának egy döglött heringgel, azt pedig kellemetlennek mondják. Ha másfél óra tömény szeretetprédikációt kapnál, hajítanád is ki a francba. Így kapsz másfél óra tömény szeretetprédikációt, és örülsz neki.
A Four Lions két oldalú dolog, egyrészt megnevettet, hogy könnyed csordul belé, másfelől elgondolkodtat, hogy könnyed csordul belé. Szó sincs arról, hogy a terroristák balfékek, vagy éppen mulattató a ténykedésük, így egészében kell látni, majd komolyan venni belőle azt, amit szükséges.
"A nyugati imperialista kultúra materialista drogost csinált belőletek, aki iPoddal, Humerrel és Tescoval tölti ki a belső ürességet.
Az imperialista kultúra, a felszínes materializmus a McDonald's oltárán áldoz. A Chicken Cottage jobban megéri, 6.99 font a spórolós menü."
5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése