Exit Through the Gift Shop (2010)

Uhuh, de jó is lenne, ha képes lennék erről az Exit Through the Gift Shop című dokumentumfilmről úgy kirizsázni egy 300-500 szavas kis izét, hogy fülem botját sem kéne közben mozdítanom (értsd: google-ben utánanézni mindennek)... várjál már! Felesleges lenne bármit is írnom bármiről, mert egy tökéletes dokumentumfilmről van szó.

Mindennek ellenére azért fitogtatnám az szakértelmemet, tehát készüljetek fel, a street art néminemű bemutatása is meg fog történni, meglehetősen felkészülten, lévén tegnap éjjel futottam bele a filmbe.





Előre is bocs, hogy olyan műveletlen tuskónak könyvellek el titeket, mint amilyen magam is vagyok. Szóval a street art. Elég az hozzá, hogy minden nagyvárosban lépten-nyomon belefut az ember falakra rajzolt graffitikbe, felragasztott matricákba, stencilekbe, különböző abszolút nem a helyhez illő tárgyakba, szobrokba- na ez a street art; az utca kihasználása, hogy kiéld kreativitásodat. Figyelem! A Budapesten (is) olvasható FASSZOPÓ ZSIDÓK és hasonlóak nem minősülnek művészeti alkotásnak, azt szegénységi bizonyítványnak hívják. Persze nem mondom, hogy itthon ne lennének jeles képviselői a mozgalomnak, lásd itt: Budapest Avantgarde és Street Art Budapest . Esetleg a definiáláshoz még ezt tudom ajánlani: Street Art Skülla tollából .

Az igazán ötletes, néhol meghökkentő és elgondolkodtató figurák jól megférnek a mindenhonnan az arcukba szálló igénytelen reklámok mellett/helyett, így tehát maga a street art természetesen illegális tevékenység, afféle vizuális környezetszennyezésként elkönyvelve... roppantul rövid életű termékekkel bíró művészeti ág, kivéve, ha nem vagy befutott művész, mert akkor egy rakat szerencsével akár meg is gazdagodhatsz mindebből. Úgy, ahogy azt Thierry Guetta is tette. Végre révbe is érkeztünk- habár mindez a felvezető felesleges volt, azért van a dokumentumfilm, hogy mindezt bemutassa, az első 15 perccel sokkal jobban jártok, mint ennek az olvasgatásával...

Exit Through the Gift Shop

(2010)

Rotten Tomatoes

- Tehát ami a filmet illeti... Milyen film is ez?

- Ööö... hú.. igazából egy fickó akart dokumentumfilmet csinálni rólam, de végül is ő érdekesebbnek bizonyult nálam... szóval a film róla fog szólni. Nem egy Elfújta a szél... de ebben is van valami.

Van egy Bansky nevű fazon, nem olyan népszerű mint mondjuk valamelyik tejfelesszájú mtv-s klipkirály, de mindenképpen meghatározó alak a street art világában. A fedőnevén kívül semmit sem lehet tudni róla, elvileg ebben a filmben jelenik meg a nyilvánosság előtt először, mindeddig csak a falakon lehetett vele találkozni. Thierry Guetta pedig egy rafkós Los Angeles-i francia, aki a nyolcvanas években emigrált, és abból élt sokáig, hogy rengetegszer annyiért adott el ruhákat, mint amennyit annak idején Franciaországban értek. Nem egy elveszett ember, emellett szinte összenőtt a kamerájával, kábé az egész életét rögzíti, később ki is derül, miért, azért se mondom el. 

Thierry akkor került kapcsolatba a streeat arttal, amikor rájött, hogy az unokatesója, Invader is művészkedik, ilyesmi figurákat ragasztgat ki a falakra:

És ezt a francia kuzin tök jó dolognak tartotta, mert önkifejezés így meg úgy, tehát elszegődött mellé, segített ragasztgatni, közben mindent dokumentált, megismerkedett az underground színe-javával, még azzal is, aki egy szenátorból valóságos ikont kreált, ezzel:

Shepard Fairy palkátja

De az élet sava-borsa akkor következett, amikor Banksy, az egyik leghíresebb street artos Los Angelesbe érkezett, összehaverkodott Guettával (nem is csoda, azok után, hogy kapott tőle egy telefont, meg kvázi a sofőrje lett). Attól kezdve a lökött francia minden éjjel követte őt, jó magasról tett az asszony és a gyerekek fejére, akiket egyébként az, hogy a családfő minden pénzét erre szórja el, nem zavarta különösebben. A dokumentált anyagból aztán készített egy filmet, aminek az égegyadta világon semmi értelme nem volt. Ekkor javasolta Banksy, hogy inkább próbálkozzon ő is a street art világában, mert a rendezéshez már tuti, hogy semmi tehetsége nincs. 

Így hát Thierry Guetta hihetetlen erővel belevetette magát a művészkedésbe, és megszületett Mr. BrainWash. 

Na, jó szokásom szerint megint elmagyaráztam a film háromnegyedét, ami nem gond, mert mindez nem elég ahhoz, hogy elénk táruljon a street art, igenis látni kell minden graffitit, posztert, matricát, és pikk-pakk beszippant ez a világ. Na és hallani kell Thierry-t... A jelenség bemutatásánál jóval tovább is megyünk, az önjelölt művész francia hülyét csinál minden kritikusból, sőt, gyakorlatilag a művészetekből általában, miközben ipari mennyiségben termeltet a szakembereivel. 

He was cool, he was... he was human, he was he was he was he was... he is you know, he is really like what he represents. I think he is really like... he's really like, really like...I really liked him.

A bajszosharcos Guetta iszonyatosan hülye, nem tudom, megjátssza-e magát, amikor magát madárnak definiálja, aki egyik művészről szálldogál a másikra, vagy úgy egyáltalán, bármit mond, az istentelen nagy baromság, feszt mindig sertepertél, rollerezik, vakargatja a szakállát, ha alkotásai áráról érdeklődnek, vagy megkérdez mást, hogy mennyibe kerül, vagy maga talál ki valamilyen hatalmas összeget. Ezt pedig mindenki bekajálja, miközben Banksy, akiről az egész szólt volna, csak rendezi az Exitet, üldögélve kommentálja az eseményeket, csuklyában, eltorzított hanggal, odaadóan gyúrva az első horrorfilmes alakítására- elvileg a Berlinale fesztiválon is feltűnt, bár gyakorlatilag akárki kiadhatta volna magát a személyében, az arcát úgy sem ismerjük.

Sok filmfesztiválon nyert díjakat a legjobb dokumentumfilm kategóriában (bár bizonyos részek hitelességét azért vitatják rendesen, kit érdekel végül is?), és szerintem teljesen jogosan, de nagy meglepetés ez. Amellett hogy elmeséli a street art születését, hatalmas agyaggal dolgozik, társadalomkritikát fogalmaz meg, gondolkodtat és szórakoztat is.

5/5

Áá, nem bíorm ki, hogy ezt ne linkeljem be: