True Grit (A félszemű)

Legelőször is szembesüljünk a szikár tényekkel: Nem ismerem az úgynevezett Coen-fivérek munkásságát, kivéve a Nagy Lebowskit, amit három éve láttam, legutóbbi emlékeim szerint tetszett. Nem láttam így a Nem vénnek való vidéket sem, ami állítólag ugyanolyan neo-western, mint a mostani True Grit című neo-western. Ha fel kellene sorolni nagyjából 5-10 old-westernt, mindenféle Clint Eastwoodokkal és John Wayne nevű fazonokkal, legnagyobb valószínűséggel kudarcot vallanék. Sőt, még a mostani remake eredeti változatához se tudok sok érdemlegeset hozzáfűzni.

Jó film a Félszemű? Az.

Adhattok a véleményemre? Még annyira sem, mint máséra.

True Grit

(2010)

imdb

Nem kéne már hinned a tündérmesékben meg a prédikációkban. De azért kösz a cigiért.

Minden bizonnyal frappánsabb első "poszter alatti sorok" kerülnének ide, ha valamivel fel tudnék vágni, például nagy klasszikusokat sorolnék, vagy ha legalább a zsáner alapvető motívumait ki tudnám emelni, máris túljutnánk a kezdeti megilletődésen. Legyen elég annyi, hogy egy westernnel van dolgunk, feltéve, ha a western szükségszerűen magával hozza az állandó lövöldözéseken, bosszúállásokon és magányos hősökön túl a fanyar humort is. Utóbbiból azért akad bőven, elvileg ez a rendezőpáros sajátossága- a Lebowski alapján legalábbis.

Bosszúállás, mint állandó alap: a tűzrőlpattant 14 éves Mattie Ross fejébe veszi, hogy felkutatja, majd jól megbünteti apjának gyilkosát, mialatt anyja a gyász miatt döntésképtelenül tengeti napjait, két kistesójára vigyázva. Úgy van vele, hogy így vagy úgy, de mindenkinek meg kell fizetnie, a Jóisten kegyelmén kívül semmi sincs ingyen. Összeszedi apja holttestét, az örege már a mennyországban van, dicsérd az Urat. Néhány adminisztrációs teendő után úgy dönt, felbéreli Rooster békebírót, aki kőkemény, könyörtelen, félelmet nem, piát annál inkább ismerő félszemű fickó. Élve nem menekül, aki előle fut. Ahogy annak lennie kell, lepacsiznak, de a csapat csak Matt Damonnal lesz teljes, aki itt és most egy texas ranger, bajusszal, jelvénnyel, puskával. Szarvasnyomból ivott mocskos vizet, és hálás volt érte. Meglehetősen lassú észjárással megáldva, már hónapok óta üldözi a lányka apjának félkegyelmű gyilkosát, hogy megkapja a vérdíjat. Ők hárman rövidesen útnak indulnak, ekkora már Mattie nevét sok helyen ki sem szabad ejteni, akkora szemétláda, felvágott nyelvű úri hölgy.

Ennyi is az alaptörténet, innestől indul a road movie, lóháton, tábortüzekkel, akasztott emberekkel. És fekete humorral. Nem lehet eltemetni valakit, mert nem nyáron ölette meg magát-télvíz idején túl kemény a föld. A 14 éves anyaszomorító olyan oltásokat vállal, hogy az csak na, csakúgy, mint a békebíró és a bajuszkapitány. Miközben csak úgy hullanak a rosszfiúk, morbidabbnál morbidabb párbeszédek követik egymást: - Miért akasztották ilyen magasra? - Nem tudom, talán azt hitték, jobban meghal. Ezeknek, illetve a varázslatos filmzenének köszönhetően gyorsan telik el a játékidő, aminek a vége azért tartogat meglepetéseket, noha alapjában véve egy egyszerű történet elbeszéléséről van szó, egy középkorú nő tolmácsolásában. A lényeg, hogy menekül a gonosz, de nem üldözi senki. Ha pedig üldözik, mindenkinek meg kell fizetnie.

A főszereplők mind jól játszanak, Jeff Bridges iszik meg dünnyög, a kislány elvileg mindeddig felfedezetlen gyöngyszem volt, ezután majd kapkodnak utána (Oscar-jelölés a női mellékszereplőknél). Matt Damon pedig annyira jópofa ebben az újfajta szerepkörben, hogy nem restellek belinkelni egy képet róla is a bejegyzés végén.

Valami miatt mégsem zseniális a film, talán mert nem teltek el évek a bemutatója óta, vagy mert nem nagyon szeretné elkötelezni magát a szatíra és a dráma között. Amint feltűnik az üldözött gyilkos, rögtön komolyra fordul a dolog, az utolsó fél óra már nélkülözi a humort, a kemény nyugat tűnik fel, keserédes befejezést kerekítve mindennek. Erős film, élvezhető, kerek, egész, de kiragadott is. Egy szelet valami keserű, azért fincsi izéből. Olyasmi, ami egyáltalán nem hasonlít erre az írásra.

5/4,5