Az pedig, hogy még mindig nem mondtam el, miről van szó, egyszerűen pofátlan cselekedet.
Life in a Day
(2010)
Unalomig ismert történet, Kevin Macdonald kiadta az ukázt, miszerint 2010. július 24-én bárhol is vagy, fogod magas, és videózol, amit csak akarsz, eztán pedig feltöltöd az erre a célra létrehozott Youtube-oldalra. Aztán a készítők nekiállnak, végigszemezgetnek a több ezer órás anyag darabjaiból, és összeállítanak egy másfél óra hosszúságú filmet, amely végső soron július 24-ét fogja bemutatni éjjeltől éjjelig. Akit pedig beválogatnak, társrendezőként lesz feltüntetve. Ha nem olyan izgalmas az életed, nem nagy kaland, válaszolhatsz olyan kérdésekre, hogy mi van a zsebedben, mitől félsz leginkább, kit szeretsz legjobban, tehát a szokásos iwiwes adatlaptudakozó.
Az eredményt egyfelől a Sundance-en mutatták be, másfelől a Youtube-on, és meglehetősen zavarban vagyok, mert csakis a memóriámra hagyatkozhatok, nincs visszatekergetés. Mit szépítsünk, ráfarag az, aki ez alapján szeretne képet kapni erről az alkotásról. Próbáljam meg mégis.
Éjjel, a teliholdat nagytotálban kapjuk, pár felvezető képsor után rögtön belebotlunk egy részeg fiatalba, aki mialatt meg-meghúzza az üveget, készséggel a rendelkezésünkre áll. Így hát tőle tudjuk meg, hogy éjjel három óra van, július 24-e, jó buli volt tegnap este. Arra a kérdésre, hogy milyen évet írunk, jóformán csak a képünkbe röhög, így mondja el, hogy 2010. Nem sokkal később egy fickó végez a munkájával, liftbe száll, és hazaindul.
Aztán lassan (nagyon lassan) felkel a Nap is, a világ ezernyi pontján ébredeznek az emberek, beleásítanak a kamerákba, egyik lábuk leér a földre, másik lábuk leér a földre, elkezdenek járkálni, közben vágás, csirkék lábait látjuk- feltűnő hasonlóság! Valahol Japánban egy agyonzsúfolt szobában egy kissrácot ébreszt a faterja, és a többin majd meglepődtök ti is.
Valahol arrébb egy tizenévest tanít az apja borotválkozni, a feje búbjáig tiszta borotvahab a kölyök, iszonyatosan amatőr módon próbálkozik, aminek a vége az lesz, hogy
- It's bleeding.
- Yes. Don't worry!
Ha kíváncsiak vagyunk egy átlagos napra, akkor el kell fogadnunk, hogy a gyönyörködtetés mellett bizony a meghökkentés és a leplezetlen irónia is helyet fog kapni. Ámulunk a naplementén, szörnyülködünk a csontsovány afrikaiakon és egy összevarrt emberi testen, felvonjuk a szemöldökünk azon a molett ombrén, aki épp most csobbant a medencébe. El sem hisszük (sok lesz a királyi többes), hogyan képes húsz ember egy lepukkant sátorban nyomorogni, majd a legnagyobb meggyőződéssel kijelenteni, hogy hisznek Istenben. Megint máshol egy fickó a homoszexuálisokat beteg embereknek nevezi, míg pár pillanattal később egy srác vallja be telefonon a szüleinek, hogy meleg. Szó sincs giccsről, előre szólok, ha pedig éppen ez a jelenet mégiscsak olyan lenne, akkor ajánlom a marhalefejezést!
A szemünk előtt születik meg egy kiszsiráf és egy kisbaba, kérik meg egymás kezét az emberek, mosolyog bele egy rákos férfi a kamerába, vagy mondja el egy nő, hogy mitől fél a legjobban (Ettől-és rámutat a saját testére) Egyszer kietlen pusztaságok tárulnak elénk, hol pedig a Love Parade, ahol emberek taposták agyon egymást.
Lassan kezdek kifogyni az emlékekből, ahogy mondani szokás az én napom végleg lenyugszik (és akkor jön fel a tiéd, mert te leszel az új király). A Life in a Day egy nagyon szép vállakozás, alapos rendezői munkálatokkal. A forgatókönyv pedig elsőrangú.
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése