Omar és bandájának elszántságával vetem bele magam a 2010-es mozis termésbe, frissebb darabok fognak jönni idővel, mindenek előtt a Kick-ass "párja", nevezetesen Scott Pilgrim a világ ellen, a hosszú cím helyett elég lett volna annyit biggyeszteni, hogy A Látványorgia.
Scott Pilgrim vs. the World
(2010)
Bár kicsit erős a fenti megnevezés, az számomra első nézés után vitathatatlan, hogy a Scott Pilgrim legnagyobb erénye a látványvilága és az ehhez társuló kreativitás. Alapvetően itt is egy képregényadaptációról van szó, de az alkotók jócskán átlépték a határt, az eredetivel együtt vászonra tolták az animék-nintendo játékok világát is, mindezt belengi az indie szelleme, illetve, hogy teljes legyen az élmény, 8-bites hangeffektusokat is előszeretettel eresztenek a nyakadba.
A lényeg, mint ezt mindenki tudja, hogy a Scott Pilgrim nevű basszeres srácnak meg kell küzdenie új barátnőjének Hét Elvetemült Exével, hogy elnyerhesse álmai csajának a szívét, és ezen felül még nyilván mást is, ebbe ne menjünk bele. Ember legyen a talpán, aki lerágja a tíz körmét nagy izgalmában, tehát részemről nem érintett meg a modern történet, mert ebben a világon semmi izgalom nincs, de meg is kövezhettek.
Mutatok képet a lányról, akiért megy a mortal kombat:
Egy Eternal Sunhine...-filmen felnőtt csodabogárról van szó, aki a pillanatnak él, akit nem érdekel a holnap (a hét ex között egy csaj is lesz), blablabla, illetve a hajszíne se érdekli, mert az vagy rózsaszín, vagy zöld, vagy kék, tökmindegy neki. Tehát őbele zúg bele Scott, aki egyebként jó arc, teljesen idétlen srác, de olyan jófejül idétlen, figyeljétek:
"El akartalak hívni randira, de aztán rájöttem, mennyire gáz, szóval nem akarsz eljönni randira?" Jójó, ennél azért bájosabb szövegek is mennek, majd meglátjátok, apróbb odaszólások, sapkás jelenetek... annyira azért nem menő, hogy elvigye a hátán az egész filmet, de nincs gond, mert okoskodtam fentebb, hogy a látványvilág, na az szét fog szedni.
Tehát képregényadaptáció, minden követelményt teljesít ezzel kapcsolatban, amikor csörög a telefon, akkor a Ringringring felirat kúszik, amikor csengetnek, akkor a dongdongdong, a zenénél villámok, mintha olvasnád. Erre épül rá a nintendo-szellemiség, a level 1,2,3,4,5,6,7, 1 up, FIGHT!, meg némi anime-hatást is észrevettem, főleg a harcoknál, Dragon Ball Light, Digimon- bár ez gyenge példa rá, majd találtok jobbat. Plusz a különböző feliratok a szereplők mellett, kis boxokban, ki hány éves, mit utál-mit szeret, pisiszint, győzelem esetén +7 haj, penge, stílus, a vágás eszméletlen, tehát le a kalappal, árad ebből minden, akkor pedig a humorról ne is beszéljek. Az idétlenség mellett ott van meleg szobatárs, fricska a vegáknak, Scott lánytesója (én Scott helyében inkább vele feküdtem volna le (kép leghátul, meglepi!)).
Ami miatt nem kap ötöst a film, az a hosszúsága, az a közel két óra meg a hét ex, hát ezek azért egy idő után kiszámíthatóak lesznek, a kreativitásorgián már nem lepődsz meg annyira, plusz meg úgyis tudod, hogy a srácnak semmi baja nem esik, akárhány falat szakíttatnak vele át, a kék-zöld hajú lányról ellenben semmit nem tudsz, ilyesmik... bár éppenséggel sok olyan kritikával is találkoztam, ahol a mellékszereplők is véglegekig kidolgozottak, én ehhez konkrétan nem értek. Néhány üresjárat is akad, nem fog ártani egy újranézés, akkor feljebb is kúszhat az értékelés- visszaolvasva szinte csak jóságokat soroltam fel, pedig határozottan emlékszem, hogy valami nem tetszett.
Így négyes, de egyedülálló filmélmény egy bizonyos rétegnek, akik tényleg csak szórakozni akarnak egyet, de cseppet sem hétköznapi módon.
5/4
És akkor az istennő 
:
:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése