"Shortcuts" néven fognak futni a kis élménybeszámolóim, ami szerintem egy igen bölcs címválasztás volt, leszámítva azt, hogy angol nyelven van, és ezen a blogon továbbra is minden magyarul szerepel majd. Kivéve talán a film eredeti címét., szóval mégsem olyan gáz a dolog.
Mindennek az az oka, hogy szerintem nem túl korrekt dolog a részemről egy rakat olyan bekezdést összefércelni, aminek nagy része totál értékelhetetlen és még csak nem is vicces (bár, visszaolvasgatva, voltak jó pillanataim :D). Szóval lényegesebben rövidebb értékelések következnek, főleg frissebb filmeket veszek elő, pár sorban összegzem őket, aztán mindenki mehet a dolgára.
Bőven az év vígjátéka a részemről, és most felejtsük el az apró kitételt, hogy 2011-ben nem sok vígjátékba futottam bele. Ez a fekete-komédia egy istenhátamögötti ír kisváros első sorozatgyilkosságának felderítésével, köröket ver a kispajtásokra. Képzeljen el mindenki olyan rendőrállományt, melynek tagjai a tévéből tanulják a mesterfogásokat...
Brendan Gleeson karaktere elképesztően laza, egyszerre őrült és zseniális elme, legtöbbször egy iszonyatosan tapló figura, akinek viszont helyén van a szíve, ha kell. Rég találkoztam ilyen összetett címszereplővel.
Erősen rokonítható az In Bruges témázgatásával, ami nem csoda, mert a The Guard rendezője a Bruges-tisztelgés dirigensének a tesója. Szóval bele lehet futni abba, hogy az ember óhatatlan rokonítja egymással a kettőt, és akkor már talán elbukna a The Guard, mert az IB hamarabb volt és már kultuszfilm. Itt talán több a poén, és kevésbé katartikus a végkifejlet, de baszki, magasan tornyosul a többi hasonszőrű baromkodás felé. Felejtsétek el a fingós-böfögős hülyeségeket, legyetek nyitottak a rasszista kiszólásokra, akkor semmi baj nem lesz. 10/9
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------
"This is unbelievable! Look at this! There's no city like this in the world. There never was.", alapozza be Owen Wilson teszetosza karaktere a Párizs-imádatot, és körülbelül ebben is maradunk az elkövetkező másfél órában.
Woody Allen fogta magát és kihozott egy filmet, amihez kell minimális alapműveltség (tudd, ki az a Hemingway meg a Fitzgerald-klán), de ha nincs, az se gond, mert elejétől a végéig arról fog szólni minden, hogy Párizs mekkora klassz hely most és mindörökké. Hogy Párizs a művészetek otthona, és oda kell költöznie az ábrándos-lelkületű művészúrfiaknak, mert attól minden rendbe fog jönni. Kész. Olyan kis aranyos limonádé-dolog, másfél órás, a történelmi személyiségek felvonultatása nagyon kreatív, ennél többet azonban nem nagyon tudok belelátni, nem megy le hatalmas mélységekbe. Épp csak elcsordogál a háttérben, nem kell belőle semmit se komolyan venni, olyan kis egyszerű, semmilyen alkotás. Woody Allen-tisztelőinek és Párizs-imádóknak persze ajánlott. 10/6
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Another Year (2010) dráma
Ez nem vígjáték! Hiába van Comedy címkéje mindenfele, és hiába van ilyen mesés posztere, ebben nincs semmi vicceskedés! Nem mintha bajom lenne vele, csak készüljön fel rá mindenki.
Klasszikus alapot követ a film két dolgot tekintve: a négy évszak módszeres felvillantásának segítségével mutatja be, milyen eszméletlenül felszínes, semmirevaló, kilátástalan és mélységesen rossz élet vár esetenként az öregebb emberekre. Hogy például amíg valaki esténként szemüveges, ősz hajú férjének mellére borul, addig mások töménytelen mennyiségű szeszt és nikotint tolnak magukba.
Lassú, két órás film az elmagányosodásról és olyan emberekről, akik néhányuk kivételével szépen lassan besüppedt idegroncsokká válnak. A színészek nagyon jók, több helyen a forgatókönyvet is dicsérték - de azért készüljön fel mindenki, hogy a valódi történetek a felszínes és tartalmatlan bájcsevegések mögött fognak zajlani. Tehát azt úgy a nézőnek kell hozzátenni.
Ez nekem kevés volt, ezért csak 10/7. Egyelőre nem tudom eldönteni, hogy rossz hangulatban kell megnézni, és akkor még rosszabb lesz az enyém is, és akkor a film jó, vagy ellenkezőleg, jó hangulatban kell leülni hozzá, hogy elszarja az enyémet, és ettől legyen jó. Hűha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése